Lehet, hogy ez még sosem jutott eszedbe?

Az egyik, hogy valóban rossz, amit csinálunk, ahogyan élünk? Vajon miért nem tetszik?
Mostanában sokat gondolok első Indiai utazásom körüli időkre. Miután először Indiában jártam és hazafelé tartottam, jöttem rá, hogy mennyire szeretek itt élni. Hogy mennyivel jobb vidéke is ez a világnak mint sok más hely, ahová el lehet utazni. Mert nálunk még a koldusok is boldogok lehetnének, hogy nem Indiában élnek, ahol a helyzetük sokkal sanyarúbb lenne, mint itthon. Én sem szerettem előtte itt élni, de miután láttam, hogy milyen életek vannak, milyen nehéz megélni a világ java részén, egyszerre elkezdtem értékelni azt, ahova születtem, ahova engem hozott a sors, s amit nekem feladatul szánt. Persze tény, hogy még könnyebb, még szebb vidékek is vannak, ami arra csábít minket, hogy sajnálkozzunk a nekünk jutottakon, de ez csak önkínzás lenne.
Előfordulhat, hogy valaki az életét, vagy a munkáját nem tartja megfelelőnek, és lehet, hogy nem is az. De mielőtt elkönyvelnénk rossznak és szenvednénk attól, hogy mégis csinálni kell, mert azt hisszük, hogy másból nem élnénk meg, gondoljuk végig, hogy valóban rossz-e. Gondolkodjunk el, hogy valóban utáljuk-e azt, vagy csak valami körülmény okozza, hogy azt hisszük, hogy nem jó. Sok esetben vettem észre, hogy csak egy-két apróság miatt nem tetszik nekünk a munkánk, s nem teljes egészében vetendő el. Ilyen pl. az, hogy esetleg nem elég a fizetés, vagy rossz a társaság, vagy esetleg a főnök nem áll az emberség vagy a helyzet magaslatán. Ha képesek vagyunk megváltoztatni azokat a körülményeket, amik zavarnak, sokszor már a munkánk sem lesz annyira szörnyű. Ugyanazt a feladatot jó környezetben, jó hangulatban sokkal jobb csinálni. Törekedjünk erre!
Aztán ha mégis kiderül, hogy tényleg a munkánk vagy az életünk volt a rossz, akkor még mindig lehet más munkát keresni, vagy új életet kezdeni. De ne ez legyen az első, amire gondolunk!
A lényeg az, hogy néha nem tetszik, néha rossznak látszik az életünk, de nem biztos hogy tényleg az. Találjuk meg azt a részletet benne, ami miatt így érezzük és változtassuk meg. És aztán ha tényleg nagyot kell változtatni, akkor találjuk ki, hogy mifelé lépjünk, ne döntsük el előre, hogy bármi felé lépünk is, úgyse lesz jó! Ha ilyen negatívan gondolkodunk, akkor egy valóban rossz életre kárhoztatjuk magunkat, pedig mindannyiunknak megvan az esélye arra, hogy jobb életet éljünk.

forrás:Bálint János, www.purnam.hu